42 1Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. (Máté 12,17-21;3,16.17)
16És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani. (Márk 1,10; Luk 3,21.22; Ján 1,32) 17És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm. (Mát 17,5; Márk 1,11; Luk 3,22;Ésa 42,1)
2Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. (Ján 9,16.33;Csel 10,38) 16Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Róm 5,8;8,32.1Ján;4,9) 17Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.